molyos adatlap

 Azóta odavagyok az alapötletért, mióta először hallottam a könyvről. Én még a Sherlock legutóbbi évadát is szeretem, sőt! Aztán valamikor nagyon olcsó volt a kindle kiadás. Szóval már lassan egy éve ült az tabletemen a kötet, mire belekezdtem. Szóval abból indulunk ki, hogy Sherlock Holmes és Dr. John Watson a valóságban is létező személyek, akiknek ma is élnek leszármazottaik. Előbbi utódai ugyanolyan elismertek és sikeresek, mint ősük, míg a doktor leszármazottai eladták a könyvek jogait és ma már gyakorlatilag "senkik".

Charlotte Holmes és James Watson egy amerikai bentlakásos gimnáziumban találkoznak. Igazság szerint úgy éreztem, Charlotte túlságosan is sokban hasonlít az ük-ük-üknagypapára. Szinte már kényszeres volt a dolog. Igaz, ő oxy függő és nem kokain, meg az "irodája" nem 221, hanem 442-es szám alatt található. Olyan erőltetett volt Sherlock stílusa egy 16 éves lányon. Emiatt a leányzót nem is éreztem önálló személyiségnek, csak egy gyenge másolatnak. Beismerem, a kötet vége felé már enyhült ez az erőltetett párhuzam és kiderült, hogy Charlotte is ember, de nem tudtam elfelejteni az első kétharmadot. Ehhez képest James szinte totál önálló személyiség. Oké, ő is írogat, mint az ük-ük-üknagypapa, de ugyanakkor határozottabb személynek éreztem, mint anno dr. Watsont. Tudjátok, egy normális 16 éves.

A gyilkossági szálat is egész gyengének éreztem. Maga az ötlet baromira bejött, de az elkövető szövegelésétől kapartam a falat. Ráadásul a végére sikerült egy tök felesleges árulási szálat is beerőltetni, aminek elég kevés értelme volt.

 Szóval tetszett annyira a vége, hogy folytassam, de vannak fenntartásaim.

52 könyves kihívás: 38. Egy könyv, amit a klasszikus irodalom inspirált