Elég különös élmény volt ez a könyv. Nem olvasok horrort, koreai gagyi tinihorroron kívül nem nézek horrort, csak ha muszáj, de fut egy Felcímkézett könyvek kihívás, aminél a sors a horror kategóriát dobta nekem, így belevágtam egy klasszikusnak számító darabba. Kevésbé volt félelmetes, mint gondoltam. Anno egyszer már nekifutottam egy alvásmegvonásos EEG vizsgálat előtt gondoltam jó lesz rémisztőnek, de akkor nem tetszett, van ennek már 17 éve is. Mostani alkalommal dög fáradt voltam, így aztán egy idő után áttértem a Korompai Vali által felolvasott hangoskönyvre, majd visszatértem a fizikális példányhoz. A hangoskönyvnél csak az angol nevek kiejtése zavart kicsit, de egyébként isteni volt a felolvasás. A színésznő végig játszott, különböző hangokon szólalt meg, olyan volt, mint egy jó rádiójáték!
De nézzük magát a sztorit. Alkoholista apa, visszahúzódó feleség, ragyogással megáldott/vert kisfiú költözik majd fél évre a hegyi szállóba, ahol az évek során hátborzongató dolgok történtek. Minden szállodának, főleg ha már 70 éve áll fenn van története, haltak meg ott emberek, szerintem a gyilkosságon sem kell meglepődni. Csak a múlt szellemei ott kísértenek és lassan maguk alá gyűrik az apát, Jacket, aki végül a családja életére tör.
A kedvenc szereplőm a szakács, Dick Hallorann volt. Vele kapcsolatban, vele szemben pedig rengetegszer fordultak elő rasszista jelzők. Hallorann afroamerikai, egész végig niggerezte a szálloda és a végén már Jack is. A 70-es évek végén jelent meg a regény eredetileg, szóval nem csodálom, hogy akkor ez nem verte ki annyira a biztosítékot, ma már szerintem nem hagyta volna a szerkesztő, hogy ez benne maradjon. Összeszedett, önfeláldozó figura volt, úgy tudnám elképzelni, mint egy nagy mackót. Az életemet is rábíznám. Már akkor is így éreztem, mikor az elején körbevezette Wendyt a konyhában és még nem tudtuk, hogy tud a ragyogásról.
A legfélelmetesebbnek a bokorállatok voltak és a betongyűrű, amibe Danny majdnem beragadt. De összességében nem kapott hidegrázást a mamuszom sem tőle, pedig azt vártam, szóval gondoltam megnézem a Kubrick féle filmet Jack Nicholson főszereplésével, akinek már a puszta látásától is kerülget a frász. És utáltam. De nagyon. A könyvhöz volt köze, de csak nyomokban, Wendyt teljesen kiherélték a sztoriban, Hallorann fontosságát semmissé tették. Borzasztó élmény volt. Bár ha önállóan értékelem és eltekintek a Wendyt alakító Shelley Duvall borzalmas alakításától, akkor egész jó filmnek mondanám, de a könyvvel összevetve csak valami gyenge hablaty. Nem Shelley Duvallnak való volt ez a szerep, de Kubrick ragaszkodott hozzá, ráadásul borzasztó terrorban volt része a legendárium szerint a forgatáson, így egyik-másik jelenetben nem is Wendy retteg, hanem maga Shelley. Kubrickot a farkánál fogva kellene lelógatni egy jégcsapról. Be kellene iktatni valamikorra az 1997-es minisorozatot is, de nem tudom, mikorra...
52 könyves kihívás: 4. Egy könyv, aminek a címében nincs E betű
