Remek időzítéssel olvastam a könyvet, nem sokkal az Abigél után újra egy szigorú iskolában találtam magam, csak ezúttal fiúk között és katonai körítéssel. Igazság szerint nekem túl fiúsra is sikerült a történet, talán a sok kegyetlenkedés miatt. A lányok "játékait" jobban viseltem, de a fizikai bántalmazás teljesen kiakaszt.
A történet 57-ben kezdődik, amikor Bébé megkapja Medve hagyatékából annak kéziratát, ami közös húszas években eltöltött iskolaéveikről szól. Már az is érdekes kérdés, hogy Medve miért halt meg, mert ez nem derül ki. Lehet, hogy semmi köze a halálának 56-hoz, de az is lehet, hogy ő is a megtorlás és az utcai összecsapások áldozata lett. A gyerekkori személyiségét és igazságtalansággal kapcsolatos nézeteit figyelembe véve hajlok erre a lehetőségre. Tehát elméletileg az ő kézirata a kiindulópont, ezt azonban teljesen átszövi Bébé visszaemlékezése, mindent a saját szájíze szerint ad vissza, olykor azért kapunk egy-két mondatot az "eredetiből".
Már a fiúkkal való megismerkedésnél volt egy olyan érzésem, hogy Medve meleg, pedig akkor még csak 10 éves volt. Úgy értem volt egy ilyen megérzésem a kisfiúval kapcsolatban, hiszen annyira nem tudta levenni a szemét Merényiről. Természetesen ez később még erősebben érződött, majd el is hagyta egy "igazoló" félmondat a száját Tóth Tibor kapcsán... Beismerem, nem erős ez a vonal a történetben, de mégis megkerülhetetlenül előkerült újra és újra. Éppen a főszereplőnek kikiáltott Medvéről keveset tudunk meg, Bébé részrehajlása miatt. A kötet elején feltűnő legjobb barátról Szeredyről szintén elég kevés az információ, bár elég magának való, hallgatag kölyök volt, de felnőttnek annál érdekesebb... Milyen botrányos lehetett ez a könyv a megjelenésekor 1959-ben! A sok kis mozaik olyan megdöbbentő részleteket rejt, hogy ha nem figyel oda eléggé az ember még lemarad valamiről.
Kicsit zavart a történetvezetésben, hogy ugráltunk az időben előre és hátra egyaránt. Nem tette ugyan követhetetlenné a regényt, de az én linearitás iránti rajongásomnak nem tett jót. Szóval egyrészt egy nagyon szabályos diákregényről van szó, amit átleng a Horthy-korszak katonai szigora, másrészt igazi lélektani / filozófiai regény is. Nehéz megfogalmazni a vele kapcsolatos érzéseimet, de örülök, hogy 10 év után lekerült a polcról és végre elolvastam.
52 könyves kihívás: 20. Egy könyv, ami a birtokodban van már egy ideje, de még mindig nem olvastad el
