Nem tudom eldönteni, mit érzek a regény iránt. Annak dacára sem, hogy az olvasás közben az agyam egyik hátsó elrejtett zugában éreztem, hogy mi lesz a történetet feloldó csavar. Szinte vártam mikor derül ki Maddy anyjának árulása, de mégis annyira dühös voltam miatta... Szóval nem tudom, még napokkal, szinte hetekkel az olvasás után sem...
Az egyszer biztos, hogy jól volt kitalálva. A lánynak (Maddy), aki a világtól elzárva nőtt fel, kitárul a világ, mikor új család és egy fiú (Olly) költözik a szomszédba. A legklisésebb, legromantikusabb YA. Esküszöm, mintha már olvastam volna valamikor régen. Nem éreztem világmegváltónak. Mégis volt benne valami, amiért nem tudtam letenni. Oké, Olly volt benne, mert tudtam, hogy Nick Robinson játssza a filmben és Nick már lassan 10 éve a szívem csücske, így aztán igyekeznem kellett, hogy ne utáljam annyira, amennyire lehetett volna. Persze borzasztóan örülök, hogy Maddy és az anyukája a végén nagy nehezen megtalálták a közös hangot, de szinte túl könnyűnek éreztem Maddy megbocsátását. Egy hasonló szituációban én lehet, hogy a vonat elé löktem volna. Elrabolta az életét, a lehetséges barátait, az így meg nem történt tapasztalatait. Gyárthatjuk neki a mentségeket, ahogy csak szeretnénk, de ez is egyfajta Münchausen szindróma volt a részéről. Igaz, nem bántotta a szerencsétlen lányt, de akkor is csak ártott neki. Ha ebbe belegondolok, még mindig roppant dühös leszek.
Szóval elolvastam, nem ájultam el tőle, de a filmet még mindig lelkesen várom. Remélem az IMDB téved és nálunk nem csak augusztusban jön, nem hiszem, hogy kibírnám addig. Májusi bemutatót Magyarországnak is!
52 könyves kihívás: 6. Egy könyv, amit 2017-ben mozi formában is bemutatnak
