Bár tudjuk, hogy ez a történet a Ruhásszekrény után jelent meg, de mivel ez az előzmény ebben a sorrendben szeretem olvasni a történeteket. Az túlzás, hogy szeretem, mert eddig csak egyszer olvastam a Narnia Krónikáit, de akkor ebben a sorrendben vettem a kezembe. De ez már nagyon régen volt, nem is emlékeztem túlságosan a történetre, szóval szinte első olvasásnak éreztem.
Tehát Digory Kirk és Polly Plummer a nyári szünetben a padlás felfedezésére indulnak, azonban nem a lakatlan házba jutnak el, hanem Digory lökött nagybátyjának Andrew bácsinak a tiltott szentélyébe. A bácsi nem csupán lökött, hanem csupa rosszindulat is egyben. A gyerekeket csellel ráveszi, hogy elutazzanak egy másik világba, azonban Charból nem egyedül térnek vissza, hanem a kegyetlen Jadis királynővel, aki saját népét is elpusztította, hogy az övé legyen a hatalom és most ez a terve a mi világunkkal is. A gyerekek pedig úgy érzik, az ő kötelességük megszabadulni a boszorkánytól és így akadnak rá Aslanra, aki megalapítja Narniát.
Remek volt. El is felejtettem, mennyire élveztem ezt a "mesét" anno. Szeretem az eredettörténeteket, szeretem tudni, mi honnan jön, ráadásul ez csodásan van megírva. A gyerekek épp annyira voltak gyerekek, amennyire kellett. Lewis nem akart belőlük törpe felnőtteket csinálni és láthattuk a hisztit, a félelmet, az felelőtlenséget. De ugyanakkor a felnőttek esendőségébe is bepillantást kaptunk. Főleg Andrew bácsin keresztül. Szóval ezt idén mindenképp végigolvasom.
52 könyves kihívásból 47. Egy régi javaslat, ami nem nyert (egy családtagra utaló szó a címben pl. feleség, férj, unokaöccs)
