Mostanában mintha a molyon mindenki, akit követek ezt a könyvet olvasta volna. De tényleg. Mondjuk engem az vitt rá, hogy a munkatársamnak már kölcsönadtam és ha nem is rágta a fülem miatta, azért olykor rákérdezett, hogy na, mi van már? Szóval gyorsan, egy nap alatt lenyomtam ezt a könnyed, szórakoztató LMBT regényt.
Ugye a regény nagy kérdése, hogy ki is valójában Blue, akivel Simon már hónapok óta levelezik. Az ember óhatatlanul is tippelgetni kezd, és azt kell mondanom, hogy eltaláltam a kilétét, de aztán volt arról a srácról egy jelző, ami miatt átértékeltem a dolgot. Mindig az első megérzés a helyes! Akár egy fiú kilétéről, akár egy ruháról legyen szó!
A coming out meglepően fájdalommentesre sikeredett. Nem mondom, hogy Aristotle és Dante szintűen könnyűre, de majdnem. Örültem, hogy senkinek nem esett "bántódása". Bár azért elég szemét húzás volt Martintól, hogy mindent a sulis tumblr-ön teregetett ki, de mivel alapvetően minden jól alakult, ő is rájött, mekkora seggfej volt, majdnem hajlandó vagyok neki megbocsátani. Hupsz, bocsi, spoiler. Fogjuk rá.
Szóval tetszett, de valamiért nem ájultam el tőle annyira, mint a többség. Talán a túl nagy hype volt a véleményemre úgy mond negatív hatással. Mert így is tetszett 8/10, de az agyam azért nem dobtam el. Nem ez lesz a kedvenc YA regényem, vagy a kedvenc LMBT könyvem, de mindenképp érdekes volt és aranyos. Olykor pedig az is elég.
