Mint már korábban írtam, az idei év műfaja számomra a graphic novel. Egyszerűen csodás felfedezés volt.
Typex könyve egy olyan Rembrandtot fest le, aki egy nagy marha. De tényleg. Ez egy elviselhetetlen alak, nem is értem, mit csíptek rajta a nők. Használta és eldobta őket. Vagyis nem eldobta, csak könnyedén lecserélte az egyiket egy másikra. Ahogy a gyerekei sem érdekelték, csak a művészete. Szóval önző fráter volt. Bár talán Saskiát tényleg szerette, végül is az ő halála után indult el igazán a lejtőn, mármint érzelmileg és anyagilag is. Az a nő tartotta őt egybe.
Amszterdam nagyon élő volt a képeken, önálló szereplőként lehetett értelmezni a várost, szinte hallottam a kocsmai vendégek nyüzsgését és a patkányok körmeinek kopogását. Tényleg tök cuki patkányokat rajzolt Typex. Ráadásul nagyon figyelt arra, hogy a rajzai passzoljanak Rembrandt stílusához.
Remélem ráakadok még pár hasonlóan érdekes és jó graphic novelre magyarul. Nagyon népszerűséget érdemelne ez a műfaj.
