A könyv olykor vicces formában tárgyalja a felnőtt lét rejtelmeit, csak olykor, mert van olyan téma, főleg a Család fejezetben, amit nem lehet viccesen megtárgyalni. Kelly Brown Williamsnek sajátos humora van az élethez, amire szerintem szükség is van az életben. Ismerjük be, ha mindent tragikusan fognánk fel hamarosan már kedvünk sem lenne kimászni az ágyból.
Az Adulting, mint a címe is mutatja arról szól, hogy viselkedjen az ember felnőttként. Ne hogyan legyen felnőtt, csak hogyan hitesse el a környezetével, hogy már majdnem minden felelősségre képes. Aztán ha már sikeresen elhitette mindenkivel, akkor valójában már tényleg képes felnőtt dolgokra és döntésekre. Legyen szó arról, hogy kell kitakarítani a fürdőszobát, vagy arról, mit vegyél fel egy állásinterjúra. Szinte mindenben ad tanácsot. Sőt, a főzés alapvető fogalmaival is megismerteti az ártatlan, főiskoláról, egyetemről épp kiszabadult személyt. A könyv nagyon tetszett, de olykor elgondolkodtam egyes részek létjogosultságán. Bár bizonyára vannak olyan emberek, akiknek soha az életben nem kellett egyedül elmenniük bevásárolni, vagy nem volt pénzük mindenre, amit a szemük épp megkívánt, vagy egyszerűen nem kellett kimosniuk semmit. Mert a könyv arra is kitér, hogy a ruhákat legalább szín alapján válogatni kell, van, amit csak kézzel mosunk és figyeljünk a szárításnál is. Mindenesetre tök jó volt. Nem csak azért mert lehetett szörnyülködni, hogy van ember, aki ezek szerint még biztos nem mosott soha, hanem mert tényleg voltak benne érdekes dolgok, amikre érdemes odafigyelni.
És a legfontosabb, írj mindig köszönőkártyát! Ahogy Kelly is fogalmazott, ez volt a könyv kabalaállata...
