Nem tudok úgy tenni, mintha először olvastam volna a történetet. Tavaly a megjelenés után nem sokkal megvettem azt is és így totál teljes gyűjteményem van, aminek nagyon örülök. Bár a Sphere kiadását kicsit jobban szeretem, mert a puhakötéses könyveket jobban csípem.
Azt hiszem, eddig ez a rész a kedvencem. A Selyemhernyó nekem túl groteszk volt, bár ott épp az volt a lényeg, de ettől még nem szerettem. A Kakukkszó pedig ugye a felépítéshez nagyon kellett, hogy megismerjük, elhelyezzük a fontosabb szereplőket. Ebben pedig érdekes volt a bűncselekmény, jók voltak a gyanúsítottak. Bár meg kell mondanom, jobban tetszett, mikor Edgar Allen Poe helyezkedett az elkövető fejébe, az sokkal félelmetesebb volt, itt kicsit erőtlennek éreztem a dolgot. A magánéleti szálak is nagyon szépen alakulnak. Bár nem tudom elképzelni, hogy a fejemben élő Strike-ra hogy lehet féltékeny az a köcsög Matthew. Mármint a fejemben S. nem egy vonzó pasas, persze nem ronda, csak a Csini Fiú mellett elbújhat. Bár biztos tudhat valamit, lehet egy kellemes kisugárzása, ha Elin is vele van, nem? És Robinban is megmozgatott valamit az együtt töltött napok alatt, a köcsög Matthew árulása után. Na, ebből látszik, mennyire lekötött a háttérben futó magánéleti szál, ami a nyomozást ugyan nem vitte előre, de érdekes volt. Kolleginákkal együtt lehetett utálni azt a barmot. Már bocsánat, de erre sajnos nincs jobb szó.
Most is úgy éreztem, mint tavaly. Ide nekem a következő kötetet. Nem feltétlenül az izgi nyomozások miatt, bár azok is nagyon jók. Szeretem, ahogy Robin egyre ügyesebb nyomozóvá válik Strike irányítása alatt. Hanem látni akarom, ahogy Matthew lebukik és Robin elhajtja a fenébe. Szerintem Matthew-t meg fogják ölni és Robint gyanúsítják majd meg, Strike pedig segít tisztázni a nevét. Reménykedem. Nem vagyok rossz ember, csak mert egy virtuális fickó halálát kívánom, ugye?
