Nem tudok túljutni azon, hogy régi, kilencvenes évek eleji harlequines könyvet olvasok. Legalábbis teljesen úgy érzem magam. Ha film lenne, épp ezért játszaná pl. Petert Peter Outerbridge (ez tőlem dicséret, imádom a pasit). A többiekre még nem találtam színészt. Látom a szereplőket a 90-es évekre jellemző divatban és frizurákkal, a korszakra jellemző kocsikban ülve.
Nekem túl sok volt a leírás, a jelző. Voltak fejezetek, amik annyira nem vitték előre a sztorit, hogy vágtam volna ki őket egy éles sniccerrel. Nem érdekeltek az unalomig ismételt belső monológok. A tökéletes szereplők érthetetlen bizonytalanságától falnak tudtam volna menni és ha a saját kötetemről lenne szó dobtam volna ki az ablakon. Túl kifinomult akart lenni, de ennek így semmi értelme. Nem lehet nagy szavakat adni a szereplők szájába, ha nincs érdemi mondanivalónk.
Elméletileg krimiről van szó, gyakorlatilag többet kapunk a szereplők felesleges szenvelgéséből és összebújásaikból, mint a nyomozásból, még azután is, hogy megjelenik a sztoriban a rendőrség. Nevesítve van egy rakat mellékszereplő, akiket max. két mondatig említenek meg, így akár elég lenne a bébiszitter is a Susan helyett. Nem is értem, minek volt szükség rájuk, meg a rakat mellékszálra, amit nem sikerült elvarrni. Mi értelme volt behozni pl. Sophie-t? A sztorihoz nem járult hozzá, csak foglalta az oldalakat és történethez sem tett hozzá semmit, csak nem hagyta, hogy elfelejtsük Peter tragikus múltját, amit amúgy sem felejtettünk volna el, mert lépten-nyomon emlékeztetett rá.
De legalább továbbgondoltam a sztorit. Kezdjük azzal, hogy Peter nálam semmiképp nem maradt volna életben. Így minden túl tökéletes és engem idegesít a tökély. Szóval nálam Peter halott. Innen indulhat a folytatás, ahol Julie összejön Crosley nyomozóval. Megölnék a Tap’s tulaját, amivel először Julie-t gyanúsítanák, de a nyomozó hamar rájönne, hogy valaki csak tönkre akarja tenni. Innentől együtt nyomoznak, NYOMOZNAK nem szenvelegnek. Az esélyes fenyegetők Neala (az a rivális énekesnő), Joel (a barátzónába taszított srác), sőt én arra a Dorianre (talán így hívták a zenekari tagot, aki kiszállt) is gyanakszom. Bár aztán valószínűleg vmi random mellékszereplőt hoznék ki tettesnek, esetleg Jossie-t, aki féltékeny Julie sikereire és Crosley nyomozóra, vagy Joel állítólag létező barátnőjét. Először Neala lenne a főgyanúsított, de aztán őt vérbe fagyva találnák valahol. Ez még így is roppant közepes elképzelés, de gondolkodtam, hogyan írnám meg a folytatást, hogyan írnám meg másképp. (Na, ezért nem írok, borzalmas lenne. Van nekem önkritikám)
De Peter él, Julie-val boldog, házuk és kutyájuk van. A karrierjük tökéletes. Szóval Crosley kénytelen lesz beérni a folytatásban Jossie-val. Szerintem. De nem fogom elolvasni, mert nem érdekel. Igaz, Jossie még csak kamasz, de van időugrás a világon, a kislányok felnőnek, erre majd jól rácsodálkozik nyomozás közben Crosley, aki tuti van a következő részben is, muszáj neki, olyan szépen be lett vezetve a csapatba és azonnal elnyerte Peter bizalmát is. Adam bátyó egy darabig ellenzi a kapcsolatot, mert mégis sok a 10 év korkülönbség, de a végén, miután Crosley megmenti Jossie életét, nem akadályozza többet a szerelmesek kapcsolatát. Majd megkérdek valakit, aki olvasta, hogy jól gondoltam-e.
Egyébként mi ez az E/1 mánia? Legalább hadd döntse el az olvasó, kinek a bőrébe akar helyezkedni, de így dönteni sem lehet.
A kiadással magával nincs komoly gondom, de a fejezetcímekhez és a részek elején lévő dalszöveg töredékekhez találhattak volna vmi olvasható betűtípust, mert azt tart a legtovább kibogozni. Egy idő után fel is adtam. Nem volt értelme próbálkozni.
Maga a sztori egyszerű, mint a bot.
Végy egy menedzsert Petert, aki épp nősülni készül, elvesz egy majdnem fele olyan idős leányzót, mint ő maga, de az utolsó pillanatban berezel és lelép a templomból (amit senki nem vesz észre a násznépből). Alaposan leissza magát, majd visszatér lakására, ahol lelövik. Ez akár izgalmas kezdet is lehetne.
Ekkor elindulunk a majdnem 20 évvel ezelőtti múltból, amikor Peter elveszítette balesetben az első feleségét, gyászában lefektette felesége ikertestvérét. Felkarolta annak a férfinak a fiát (Adam), aki szintén meghalt a balesetben és sikeres gyerekszínészt csinált belőle. Ám egyszer tisztességtelen ajánlatot kapott Adammel kapcsolatban. Pedofilok akarták rátenni kezüket a kisfiúra. Az adott férfit eltávolíttatta a prodikcióból, de ennyivel akkor meg is elégedett.
Egy vidéki forgatás kapcsán ismer meg egy nőt, akibe szörnyen belehabarodik és viszonyt kezd vele. Később azonban kiderül, hogy a nő férjnél van, ráadásul a film rendezőjének sógornője. Persze azonnal szakítani akar. A nő esküdözik, hogy nyár végére szabad lesz, így a forgatás végén úgy válnak el egymástól, hogy ősszel együtt folytatják. A hölgyemény azonban ezt már nem éli meg. Tragikus balesetben meghal, de előtte még elküld egy levelet Peternek, melyben közli, hogy gyereket vár tőle. Újabb tragédia Peter életében.
Innentől szépen, sikeresen zajlott az élet addig, míg Adam úgy nem döntött, hogy szerelmes lesz, visszavonul a filmezéstől, a színháznak szenteli magát, beszerez egy őrült rajongót, aki meg akarja ölni, (Ld. Árnyékvilág c. regény). Itt jön a képbe Julie, aki kezdő énekesnő, hatalmas tehetséggel. Egymásba szeretnek, kicsit szenvednek a 15-18 éves korkülönbség miatt, sokat szeretkeznek és bizonytalankodnak egy kicsit. Julie karrierje halad, majd megfeneklik. Egy lehetőséget elszalasztanak egy másik jobbnak látszóért, amiről kiderül, hogy átverés, így a zenekar "kidobja" Julie-t. De a lány talpra esik és azonnal egy másik zeneka énekese lesz. Az ő szála ezzel le is van zárva.
Közben megjelenik egy leányzó, Sophie, akinek szent meggyőződése, hogy ő Peter lánya. Egyébként az anyja Peter első feleségének ikertestvére. A kislány 15 éves, mellesleg terhes és totál felforgatja Peter é Julie boldog életét. Majd kiderül, hogy mégsem Peter az apja, de nem tudjuk meg, ki a szerencsés. Rájön, hogy a pasija egy seggfej és kibékül a nagyijával, aki visszfogadja. The end.
A pedofil szál is visszatér. Kiderül, hogy a rendező, Aaron továbbra is kapcsolatban áll a több, mint 10 éve kirúgott pedofil alkalmazottjával és ez persze felkelti Peter gyanúját. Nyomozni kezd. Szigorúan a rendőrség bevonása nélkül, akik végül mégis ráakadnak és ráveszik, hogy segítsen nekik egy nemzetközi pedofilhálózat felgöngyölítésében. Londonba viszik, majd elveszítik, majdnem megölik, de még épp időben ér haza az esküvőjére, ahonnan a könyv elején lelép.
Aki abban reménykedett, hogy Peter meghalt, keserűen csalódik. Bár súlyos a sérülése és még egyszer belebegtetik a halálát, mégis szívós alak és túléli a lövést és Aaron feleségének mérgezési kísérletét is (az asszony tévesen azt hiszi ugyanis, hogy a férje próbálta megölni Petert és menteni akarja a férjét). A tettes nem más, mint Adam egykori szereplőtársa a sikeres színésznő (a nevére tényleg nem emlékszem). Anno az ő testvérét is zaklatták, ráadásul az anyja tudtával, mert úgy vélte a mama, hogy így segítheti lánya karrierjét, szóval beáldozta a fiát. A csajt elítélik, a pedofilokat letartóztatják. Peter túléli és mindenki boldog.
Engem pedig az agybaj kerülget, amiért képes voltam végigolvasni ezt a könyvet.
