Emlékszem, mikor kicsiként olvastam. Többször. Imádtam Timurt. Többször láttam a tévéjátékot is. Mint mondhatnék, jól teltek nagymamáméknál a nyarak. Sokat olvastam és sokszor néztem a tévét.
Tehát a történet két részből áll. Az első a címadó, Timur és csapata. Egy vidéki nyaralóhelyen játszódik a szovjet-finn háború elején. Nyár van, meleg és a falu gyerekei mindent megtesznek a hadba vonultak családjáért. Ami rengeteg félreértéshez vezet, hiszen mindezt titokban művelik. Ide érkezik Zsenya és Olga, Alexandrov ezredes lányai. A kisebb, Zseya, azonnal összebarátkozik és szövetséget köt a kis csapattal, de Olga ferde szemmel tekint a dologra, mivel nem tudja, hogy nem egy csapat bajkeverővel van dolga.
A második történet a Hóvár parancsnoka. Mint a címből is kiderül, itt már télen járunk. Visszatértünk Moszkvába és egy hóvár elfoglalásáért megy a küzdelem a környék két gyerekcsapata között.
A legnagyobb hibája a sztorinak a szovjet propaganda. Egyszerűen borzalmas. Emiatt nem lesz ebből soha napjaink gyerek klasszikusa. Pedig, ha belegondolunk elég sok a párhuzam a Repülő osztállyal. A kisregények ezen aspektusa már megboldogult gyerekkoromba is zavart. Csak akkor még nem tudtam igazán megfogalmazni az okot. Most azt mondanám rá, hogy agymosás. Így azt mondanám, többször nem olvasom el.
