Minden adott volt, hogy szeressem ezt a könyvet, de sajnos mégsem jött be.
Ennek elég egyszerű oka van. Suki Kim nem volt szerethető. De ez csak részben okolható a véleményemért. Olyan volt, mintha nem lenne igaz. A könyvben végig emlegeti a fényképeket, amiket készített. Ezekből egy sem került be az elkészült műbe. Még azok sem, amik a kirándulásokon készültek. Sokat beszél a tanítványairól. Igazán érdekes történeteket ráadásul. Itt az volt a fura, hogy bár nagyon sokuknak megváltoztatja a nevét, de az állítólagos kedvencénél még ezzel sem bajlódik. Ez számomra valahogy az egész sztori hitelességét megkérdőjelezi.
A végére szinte már unalmas lett. Nem tudom rendesen megfogalmazni, de mintha ő sem találta volna érdekesnek a saját témáját. Unta önmagát, a kollégákat, az egyetemet. Csak haza akart menni, hogy a pasival legyen, akinek látszólag nem is kell. Nem ezt vártam.
