molyos adatlap

Egyértelműen hatásos könyv. A tél közepén képes volt tökéletesen a szobámba, a vonatra és minden egyéb helyre, ahol olvastam odavarázsolni az olasz nyarat. Szinte hallottam a kabócákat, éreztem az izzasztó napsütést és élveztem  a szinte már túl csodás család és ismerőseik mindennapjait. De ami a legfontosabb volt ez egy gyönyörű történet az első szerelemről, amitől még az én főleg nem romantikus szívem is megdobbant. Mert, hogy egy másik valószínűleg majd nagyon népszerű moziból idézzek, everyone deserves a great love story.

És ez tényleg egy nagyszerű szerelmi történet volt, aminek a főszereplője történetesen két férfiember, de ez a történet ugyanilyen hatásos lett volna, ha Oliver nőnemű. Úgy tudott ez a könyv nagyon erős és magával ragadó lenni, hogy szinte nincs benne konkrét "érdekes" esemény leírva. Legalábbis az első felében. Ami "történik" az főleg Elio belső valósága. Még amiket elmond, azok sem kifejezetten tartoznak az érdekes nyári kaland kategóriába, mindennaposak. Mégsem tudtam letenni, vagy betelni vele. Olyan volt, mintha Elio és Oliver egy buborékban lennének, ami elválasztja őket a külvilágtól. Minden rajtuk kívül eső dolog szinte homályba veszett.

Azt találtam érdekesnek, így bő egy héttel azután, hogy befejeztem, hogy mennyire máshogy éli meg ezt a szerelmet a két fiú. Elio esetében érezni, hogy mindent belead, nem mérlegel, nem foglalkoztatják a következmények. Tisztában van önmagával. Liberális a család. Valahol érthető is. Vele szemben Oliverben már nem él a kamaszos lángolás. Ő sem "öreg", de már eljutott odáig az életben, hogy mérlegeljen. A 80-as évekről beszélünk... Nem feltétlenül az abszolút elfogadás jut eszünkbe. Ő pedig egy olyan "iparágban" próbál boldogulni, ami nem hemzseg a lehetőségektől és eléggé belterjes. Azt hiszem, megértem a problémáját és megértem a választását.

Nem mondhatom, hogy tökéletes volt. Egyes jeleneteket nem szerettem, de biztosan nincs olyan könyv, amiben minden elemet szeretni lehet. Ennek ellenére számolom a napokat, órákat, perceket március 1-ig, mert az Audible creditem aznap reggel megjelenik, amit eme könyv angol hangoskönyv változatára költök. Tudom, a Youtube-on is fent van, de egyben nem fogom meghallgatni, és úgy érzem, Armie szép hangjáért megéri erre költeni azt a kreditet.

Természetesen a bemutató másnapján a filmet is megnéztem. Imádtam. Épp azt hagyták ki belőle, *köhög*Róma*köhög*, amit nem szerettem. Még sokszor meg kell néznem. De a könyvvel kapcsolatos benyomásaimat abszolút megerősítették. Nos, azért hogy biztosra menjek, itt kivételesen szívesen olvastam volna váltott nézőpontból a könyvet. Oké, több újraolvasással és újranézéssel is be fogom érni! Helyet kapott a kedvencek között.