molyos adatlap

Legutóbb panaszkodtam arra, hogy milyen unalmasak, 2D-sek a kötet mellékszereplői. Itt erre egy rossz szavam sem lehet. Újra élveztem Phryne nyomozását!

Ezúttal két ügy került terítékre. Az első esetben egy elkeseredett anya bízza meg a tiszteletreméltó Miss Fishert, hogy tisztázza fia állítólagos öngyilkosságát. A férfi régiségkereskedő volt, elég színes baráti körrel, akik közül szinte mindenki gyanús, mert akart valamit tőle. Ugyanis nem csak egyszerű régiségkereskedőről van szó, a pasas egy autodidakta tudós volt, aki a lehető legjobb érzékkel bukkant rá rég elfeledett műtárgyakra és kincsekre, amikre mindenki rá akarta tenni a kezét. Talán épp ez vezetett a halálához.

A második rejtély szerencsére már nem volt véres, csak tragikus. Egy ügyvéd kéri fel, hogy találja meg egy nemrégiben elhunyt hölgy törvénytelen gyermekét. A nyomok közel 50 évvel ezelőttre vezetik el a kis csapatot és a színház világába vezetnek, valamint egy ír és egy olasz katolikus család múltjában is vájkálniuk kell.

Még mindig meglep, hogy Dot mennyire naiv leányzó, pedig már túl vagyok 17 könyvön és 2 évadnyi sorozaton. Mondjuk utóbbiban Dot sokkal karakánabb, mint a lapokon. Jane tudásszomja és a család támogatása is ugyanilyen meglepő egy 1929-ben játszódó regény esetében. Hiszen akkoriban főként a férfiaknak állt a világ. Itt ellenben élükön Robinson felügyelővel és Lin Chunggal, az erősebbik nem csak mellékszereplő és tényleg azért van rájuk szükség, mert fizikálisan erősebbek és a lányok nem képesek arrébb tolni a bútort.

Phryne pedig hamarosan betölti a 29-et. Szerintem a következő kötetben már ünnepeljük is! Hamarosan előveszem.