Amint megtudtam, hogy létezik ez a képregény, azonnal birtokolnom kellett. Pedig nem szeretem túlzottan a Nyugatosokat és a zombikat kifejezetten utálom. Ez konkrétan lenyűgöző volt!
A Nyugat keménymagja Babits születésnapját ünnepli az Európa kávéházban, amikor hirtelen beindul a zombi apokalipszis. Van, akinek zombulása elkerülhetetlen. Egyszerűen olyan alkat a szememben és ezek szerint Csepella Olivér szemében is. De a többség elég karakán módon áll helyt a nehéz helyzetben. A szülinapos még komolyan be is csajozott. Imádtam ezeket az apróságokat. Én is szívem mélyéből remélem, hogy pályatársai szólították Móriczot olykor Morzsinak. Mert mikor ezt olvastam a vonat népe egy emberként húzódott távolabb tőlem, mert szinte fetrengve röhögtem.
De a legcsodásabb a könyvben, hogy ez nem csak Csepella Olivér képregénye, hanem ahogy a borítón is olvashatjuk egy rakás nagylelkű ember finanszírozta a munkáját. Igazából ez motivált abban, hogy elolvassam. Több filmet is láttam már, amik közösségi finanszírozásban készültek (Dél-Koreában) és mindegyik a kedvenceim között van, gondoltam, ennyi ember nem tévedhetett. Szerintem nem is tévedtek. Remélem van még más történet is Csepella Olivér fejében, mert olvasnám!
