molyos adatlap

Az első kötet után nem vártam sokat, hogy nekiálljak a másodiknak. Az első részre kritikaként megfogalmazott észrevételem, mármint a túl gyerekes fogalmazás itt nem volt észrevehető számomra. Bár Jackhez és Jillhez nem is illett volna semmi gyerekes, hiszen soha nem voltak átlagos gyerekek.

Az Every Heart a Doorwayben megismert ikerlányokat követjük nyomon ebben az előzménynovellában. Nagyon izgalmasnak találtam az egészet, még a láda előtti életüket is. Nem azért volt érdekes, mert olyan csodálatos volt. Épp ellenkezőleg. Basáskodó szüleik önmaguk kicsinyített mását akarták látni a gyerekeikben, így Jill az apja lányaként fiúsan öltözködött, viselkedett, focizott, míg Jack volt a tündérhercegnő, anyuci babucija. És mindketten utálták ezt a felállást. Nem hiszem, hogy csak azért mert a másik életét találták érdekesebbnek, hanem mert semmit sem dönthettek el saját maguk. Azt hiszem, a ládában talált vámpír-frankenstein világgal sokkal jobban jártak, mint a saját otthonukkal, hiszen itt kibontakozhattak.

Egyébként ne értsetek félre, imádom az LMBT könyveket, de nem értem, miért kell már szinte minden ifjúsági történetbe belekeverni. Jack ugyanis szerez az új világban egy barátnőt, aki hamar a történet középpontjában találja magát. Eleve minek egy 190 oldalas kötetbe egy szerelmi szál, a barátság miért nem elég? Másrészt olykor már úgy érzem, totál feleslegesen nyomják bele minden könyvbe ezt a vonalat, hiszen nem viszi előre a szereplőket. Minek?

Azért ezzel is volt más gondom. Elméletileg a két könyv egymás kiegészítő kötetei. Ha ezt olvasom előbb, az elspoilerezi az első novellát. Az első novella pedig komoly spoilereket tartalmaz erre a kötetre nézve. Szerintem ez másokat totál kiboríthat, de én szeretem a spoilert.