Évekkel ezelőtt, mikor megjelent 2002-ben már volt szerencsém összefutni ezzel a regénnyel. Akkor is nagyon élveztem, mikor tavaly-tavalyelőtt ráakadtam az antikváriumban, akkor nem tudtam otthagyni. Most pedig végre valahára elővettem. Ugyanúgy élveztem a sztorit, mint 15 éve. Szerencsére nem veszített a varázsából.
Különösen a magyar mondavilág és sámánizmus bemutatását szeretem nagyon. Egyébként a családi dinamika és a mostohatestvérek kapcsolata is ragyogó, de a hagyományaink megismertetése a gyerekekkel ugyanolyan fontos, mint az, hogy a mostoha, mostohatestvér nem ellenség. Ennek dacára Gergőt alaposan megverem volna olykor egy péklapáttal, mert elég szemét módon viselkedett mindenkivel. Szerintem magát akarta büntetni azzal, hogy mindenkivel megutáltatja magát, hiszen kicsi kora óta gyötri a bűntudat. Bár ezzel egy gyerekpszichológus többet tudna kezdeni.
A kedvenc szereplőm Monyákos Tuba volt. Ahogy gondolom mindenkinek. A dohánylidérc annyira hősies tudott lenni, pedig mindenkinek csak rossz véleménye van a fajtájáról. Örülök, hogy tudtak bizonyítani. Igazság szerint még a rosszakat sem tudtam utálni, kivételt talán Lebeke és Uroborosz (hogy a fenébe is kell leírni) jelent. Ők velejükig romlott bagázs voltak, akiknek a pusztítás volt a lényeg. A többieket valamivel csak fel tudtam menteni.
Élveztem, hogy a világhálót őrző sámánokból nem csinált Böszörményi természetfeletti lényeket, hiszen emberek és esendőek. Megvan a maguk gyengéje, amiket bárki kihasználhat, főleg, mert napjaink modern világa lenézi a "kuruzslókat", "sámánokat" és társaikat. Jó volt látni, hogy ők is emberek, akik hibázhatnak, majd szembesülve hibáikkal jó útra térnek. Jó kis összetett mese volt ez, amiből sokat lehet tanulni.
Az biztos, hogy ez a legjobb magyar gyerekkönyvsorozat. Mondom ezt úgy, hogy a többi részt még nem is vettem kézbe. Mondjuk a 2. kötetet már megvettem. Szép lassan a többit is beszerzem magamnak. A Zsófi sorozattal együtt.
52 könyves kihívás: 12. Egy mítoszon alapuló regény
