A sorozat 5. kötetében visszatér Lucy és Edmund, csatlakozik hozzájuk unokatestérük Eustace és meg sem állnak Caspian király hajójáig a Hajnalvándorig. Személy szerint hiányoltam Petert és Susant, de ők már túl idősek az ilyenféle kalandokhoz, így megértem, hogy kimaradtak.
A könyv nagy részében elviselhetetlenül viselkedő Eustace jellemfejlődését nagyon szerettem. A kis takonyból egy viszonylag elviselhető gyerek lett. Még emlékszem, mikor Edmund is ekkora görény volt... Ó, régi szép idők! És bár a való életben nem vagyok oda az egerekért Cincz Vitéz az egyik kedvenc szereplőm az egész sorozatból.
Egyébként ez egy csodás történet a felnőtté válásról és a választás fontosságáról és következményeiről. Talán ez az eddigi legizgalmasabb regény Narnia történetéből. Lassan befejezem a sorozatot, megint. Alig várom, bár közben azért sír miatta a fél szemem...
