molyos adatlap

Nagyjából fél éve történt, hogy elolvastam a regény eredetijét, mert a mozi előtt ismerni akartam a történetet és nagy nehezen eljutottam a magyar verzióhoz is. Nagyon tetszett Tóth Gizella fordítása. Valahogy mindig elfelejtem azt (és emlékeztetnem kell magam rá), hogy a fordító munkája számít annyit, mint az eredeti. Egy remek könyvet is tönkre tud tenni egy borzalmas fordítás, míg egy közepes kötetet is csodássá tud varázsolni egy jól eltalált szöveg. Szóval nagy a fordító felelőssége is.

Teljesen meglepett, mikor felemeltem, eszméletlen nehéz ez a könyv, első olvasásnál fel sem tűnt a nagysága, mert kindle és úgy nem igazán érzékeli az ember, mennyit is olvas. Most aztán észrevettem. Bár ugye nem csak a súlya figyelemreméltó, hanem a borítója is... Abszolút értem, hogy a filmhez ez tökéletesen illik, ez a konkrét illusztráció látható is az egyik jelenetben, de mivel mégis egy viktoriánus korban játszódó történetről van szó, így egyáltalán nem passzol a történethez. Bár az új borítóért sem vagyok túlságosan oda, de ez legyen az én bajom.

Sue Trinder tolvajlány, akit nevelőanyja, Mrs. Sucksby féltő gondoskodással nevelt. Egy nap besétál hozzájuk a sármos Gentleman és egy remek lehetőséggel áll elő. Sue segítségével akar elcsábítani egy fiatal lányt, akire házassága után hatalmas vagyon vár, de könyvbolond nagybátyja a világtól távol vidéken őrzi őt. Sue-nak csupán annyi lenne a feladata, hogy a szobalányaként egyengesse Gentleman útját és aztán hatalmas pénz üti a markát.

A leírás alapján akár azt is hihetnénk, hogy egy átlagos viktoriánus kori romantikus regény vár ránk és aki ebbe a történetbe vakon megy bele, azt hatalmas meglepetések fogják érni, legalább az első rész végén. Vagy inkább még hamarabb... Mert bár a Sue szemszögéből látható első rész elég lassan indul, a vége felé hihetetlen meglepetések érik az olvasót. Tipikusan egy lassan beérő regényről van szó, ami alaposan megismertet a szereplők gondolatvilágával és egymáshoz való viszonyával. Nem csak a főszereplők, de a mellékszereplők is hihetetlenül jól kidolgozottak. Nem tűnnek el a tömegben, ami egy ennyi szereplőt felvonultató regénynél azért ritkaságszámba megy. Élvezet volt olvasni és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Egy kis érdekesség, Mr. Lilly a nagybácsi elhivatott könyvtáros, különleges az ízlése, konkrétan az erotikus irodalom iránt él benne olthatatlan szenvedély. A kötetben 1-2 mondat erejéig vendégszerepelnek is a kedvenc művei. Ez a magyar kiadásból kimaradt, de az angol függelékében szerepel, hogy az említett művek mind létező, ma is olvasható alkotások, sőt a Gutenberg.org oldalán rá is bukkantam egy viktoriánus erotikus gyűjteményre. Még nem mertem beleolvasni...

Addig is ajánlom Park Chan-wook rendezte filmet, amit a Mozinet forgalmazott itthon és több, mint 10.000 néző volt rá kíváncsi a mozikban. Pár helyen állítólag még vetítik. A Koreai Filmfesztiválon nem láttam, de a bemutató után elment a Művészbe megnézni. Feszült figyelemmel tapadtunk a vászonra. De egy ismerősömnek igaza van ezt a filmet tipikusan egy férfi forgatta férfiaknak. A könyv ezzel szemben szerintem inkább nőknek szól, jobban érvényesül benne a női hang. Az angol 3 részes BBC verziót még nem sikerült megnéznem, bár állítólag nagyon jó és Sally Hawkins játssza Sue-t szóval csak jó lehet...

52 könyves kihívás: 18. Egy nagyon hosszú könyv (600+ oldal)