molyos adatlap

Kezdjük azzal, hogy imádtam a Lunar Chronicles sorozatot. Különösen szerettem a különleges személyiségchippel felszerelt Iko karakterért. A kiegészítőkötet pedig az ő "életét" követi nyomon onnantól kezdve, hogy Luna trónjára végre visszakerül Selene hercegnő. Meg kell mondanom, hogy nem vagyok nagy barátja ennek a rajzolási stílusnak. Doug Holgate művei... nem is tudom, mi lenne a megfelelő jelző... gyerekes? BDs? (de az a Tintin féle). (A Barnes and Noble oldalán meg lehet nézni az első oldalakat). És mivel egy sorozat első kötetéről van szó, így a történet sem volt épp kerek, egész.

 Az alapfelvetés nagyon érdekes, hiszen Iko, az android embernek érzi magát. Igen, érzi, mert érzelmekkel bíró lény, de ezt a Rampion legénységén kívül senki nem képes elfogadni és mikor Iko próbálja megértetni a néppel, hogy ő nem csak egy egyszerű tárgy, amit ki lehet dobni, ha megununk, ellenállásba ütközik. De persze a humorát, amit eddig imádtam, most sem veszítette el, szerencsére. Valószínűleg komoly szüksége is lesz rá a jövőben, hiszen Cinder utasítására a farkas hibridek elleni földi küzdelemben társnak kapja Kinney-t, a királyi őrt. És Kinney nem rajong érte. Bár Thorne-nal egyetemben én is éreztem a romantikus feszültséget a kapcsolatukban, már a Winter legvégén is, de nem tudom, merre fogja végül Meyer elvinni a viszonyukat.

Szóval lelkesen várom a következő részt. Ki tudja, meddig kell rá várni...