Pali és Laci a két laza gimnazista a zalai dombok helyett előbb Bécs felé venné az irányt, de mivel a város legszebb lánya szeret a vonatjegyekben lapozgatni, így aztán az imponálni vágyó Laci Párizsba vesz két vonatjegyet és magával rángatja az egy kis nyári nyugalomra vágyó testvérét. A francia fővárosban aztán hamar elverik az összes pénzüket, többször is több lánnyal szerelembe esnek. Megismerkednek a magyar emigránsokkal, majd franciául is próbálnak megtanulni, végül Berta néni jön el értük, hogy hazarángassa a kölyköket.
Háború előtti hamisítatlan polgári szórakozást nyújt a könyv. Annak dacára, hogy ezt a Laci gyereket jól megcsapnám párszor egy péklapáttal, főleg mert végig az ő hangját, az ő szemszögét halljuk és lehet, hogy Pali is ugyanilyen tenyérbemászó takony, mint a testvére, de ebből nem tudunk meg semmit. Laci ugyanis mindig lenézi kicsit a tesóját, lekicsinyli francia nyelvtudását, pedig úgy néz ki, mintha ő alkalmazkodna gyorsabban, tanulna gyorsabban és találná fel jobban magát.
Annak ellenére persze, hogy Laci egy kis takony remekül szórakoztam a történeten, hangosan nevettem fel és élveztem az egészet. Remélem azért miután hazaértek édesapjuk alaposan elverte a két semmirekellőt.
