Nem hittem volna, hogy ennyire elkap a gépszíj, de amint befejeztem a trilógia 2. kötetét azonnal kezdtem is a befejezőt. Egek ura! Imádtam! Már megint! Mikor jelennek meg magyarul? Annyi feszültség volt megint az egészben, hogy egyszerűen beteget akartam jelenteni, hogy otthon olvashassam és ne kelljen másra figyelnem, de sajnos ez nem így megy, másrészt meg lelkiismeretes vagyok. Szóval a munka megzavarta a tökéletes élményt.
A könyv csak azért kap tőlem 9 pontot a 10-ből, mert nem volt benne elég Verex. Nagyon szerettem a fiút a Winner's Crime-ban és alig vártam, hogy ebben is végre színre lépjen, de semmi egészen a legvégéig. Még az elején említik meg, míg Kestrel a tundrai munkatáborban tengődik. Az egyetlen említés olyan katartikus élményt nyújtott nekem és bár Kestrel örült neki, amennyire egy ilyen helyzetben örülni lehet, de egyben mélységes csalódást is jelentett, hogy ráborultam az asztalra.
Arin kemény fejébe szerencsére sikerült beleverni, hogy Kestrel nem árulta el, sőt ő volt a kém a császári udvarba. De a srác már szinte későn indul el szerelme megmentésére. Mire odaér a táborba és kiszabadítja Kestrel már nem tudja ki ő és önmagát sem ismeri. Gondolom a beadott drogok és az apja árulása miatti sokk tehet az amnéziájáról. Poszttraumás stresszben szenved, amiből lassan, de azért kigyógyul.
Roshar pedig az ő kistigrisével isteni magasságokba került. A herceg, aki mindent megtesz barátja védelmében, egy országért, ami nem sajátja. Esküszöm, hogy egyes tengeri csatás jelenetekre a nemrégiben olvasott Tengeri Birodalmak csodás felkészítés volt. Alattam is hullámzott a tenger, felcsapott a víz a fedélzetre és átéltem a csata minden percét. Nem mondom, hogy itt olvastam a legjobb harci jeleneteket életemben, de azért minden csata és rajtaütés szépen kidolgozott volt.
Eleinte az arányokkal nem voltam elégedett. A kötet első felében leginkább Kestrel felépülését és magára találását figyeljük. Arin próbál távolságot tartani, Sarsine mindent megtesz, hogy segítsen. Itt kevésnek éreztem az infót a háttérben töretlenül zajló háborúról a birodalommal. Minden a lány körül forgott. Hol vannak a katonák? A dacrani csapatok? Roshar? Aztán szerencsére igazi valoriai lányként Kestrel is csatába vonul és talán túl sok kockázatot is vállal az apja ellen zajló küzdelemben. Bár erre biztos szüksége is van. Trajan tábornoknak tudnia kell, hogy ott van a lánya, az "ellenséget" segíti. A taktikák annyira rá vallanak. Kíváncsi lettem volna, hogy megkönnyebbült-e a gondolattól.
És édes istenem az a játszma a császárral, a mérgezett kövek és a birodalom ideiglenes összeomlása. OMG! Minden a helyén volt. Bár én továbbgondoltam. Azzal, hogy Verex nem vállalja a császári posztot az apja után, hanem halálhírét keltve inkább elhajózik Rishával az ismeretlenbe, nem feltétlenül jár jól Herran és Dacran. Egy új, hataloméhes császár mellett ha lehet még nagyobb veszélybe kerülhetnek a kis államok. Az én bajom, hogy ezt így tovább gondolom és nem tudok megelégedni a tökéletes befejezéssel.
Ide nekem ezeket a könyveket minél hamarabb magyarul!
