molyos adatlap

Nem kertelek, az első 50-80 oldaltól leizzadtam és nem jó értelemben. Borzasztóan unalmasnak és száraznak találtam a bevezető oldalakat. Még szerencse, hogy nem tettem le ezek után hanem rápihentem és megújult erővel nyitottam ki később. A maradék 300 oldal ugyanis tökéletes volt. Mintha egy izgalmas kalandregényt olvastam volna. Volt vér, könny, szenvedés. Egyéni sorsokat és népek, városok, szigetek sorsát kísértük végig. Nem is igen értem, miért nem szeretem a történelmi regényeket. Itt tövig rágtam a körmöm az izgalomtól. Mindig jó, ha nem csak egy oldalról tanuljuk a történelmet, szóval Korpás Zoltán levezetője, amivel a könyv történéseit a magyarországi eseményekkel is összevetette nekem nagyon jól esett. Bár neki csak kevesebb, mint 30 oldal jutott arra az időszakra, amiről Crowley írt 300-at, ami azért biztos megnehezítette a dolgát.

És azt sem kellene elfelejteni, hogy a kiváló belbecs mellé egy gyönyörű borítót kaptunk. Engem teljesen levett a lábamról ez a kiadás. Tökéletes volt. Szívesen olvasnám Crowley egyéb munkáit is. Bár előbb még be szeretném szerezni az egyik-másik irodalmat, amit felhasznált a könyv megírásához. Gondolok itt Balbi di Correggio megemlékezésére a máltai ostromról, bár a goodreadses vélemények szerint nem valami jó, de azért érdekelne.