Lassan már két éve nem olvastam Phryne-ról. A könyvekből készült ausztrál TV-sorozatot gyakran előveszem, mert az vezetett el a könyvekhez, de 2014-ben túladagoltam a húszas évek Melbourne-jének femme fatale-ját és kalandjait, szóval félretettem a hátralévő pár könyvet.
De most visszatértem és Phryne csak úgy robbant. A tiszteltre méltó Miss Fisher túl zsúfoltnak érzi St. Kildabeli rezidenciáját, lévén ott vendégeskedik húga, annak barátnője, a kutyájuk, két nevelt lánya, a macskája és a kutyája, sőt, a háztartását vezető Butler házaspár is elutazik. Ráadásul aktuális (teszem hozzá, hosszútávú) szeretője is elutazott családi ügyben, szóval jobbnak látja, ha Dottal együtt felpattan egy tengerjáróra és elfogadja a hajóstársaság felkérését, hogy fogjon ékszertolvajt.
Igazából ezzel mindent el is mondtam, ehhez adjuk hozzá az 1928-as évet, egy luxus óceánjárót, pár érdekes vendéget és alkalmazottat, szuper kitérőket az út során, ahol többek között az őslakos maorik szokásaival is megismerkedünk és máris megvan a szokásos Phryne-s hangulat. A fifikás detektív mindent bevet, szó szerint mindent, hogy a nyomozásra tudjon koncentrálni. Aztán persze történik egy gyilkosság is, amit ugyanolyan könnyedén old meg, mint mindig. A rend helyi őrei természetesen már hírből ismerik a hölgy makacsságát, és bár eleinte tiltakoznak a rájuk kényszerített segítség ellen, végül persze mégis hálásak Phryne-nak. Valamint elhangzanak olyan mondatok a könyvben, mint például:
I've never seen any point in spending that much money on clothes. Not when books are to be had.
Igen, az ilyen mondatokért szeretek Kerry Greenwood regényeket olvasni. Egyszerűen szórakoztató. Imádtam, de most óvatosabb leszek, nem adagolom túl a többi kötetet. Ki akarom élvezni mindet.
