molyos adatlap

Régen szórakoztatott ennyire Agatha. De tényleg!

Mostanában túltengett Aggie-ben a férfimánia és a féltékenység: Ezeket most igyekezett a minimálisra csökkenteni. Ennek köszönhetjük, hogy Jamest sem utáltam annyira. Ha a hősnőnk nem érez ellenállhatatlan vágyat iránta, akkor ő is sokkal elviselhetőbben viselkedik, nem úgy, mint egy begyöpösödött agglegény, aki menekülne ezerfelé.

A kedvencem Mrs. Bloxby volt. Mindig tudtam, hogy ebben a nőben több van, mint amit mutatott és kiderült, mennyire karakán nőszemély. Vagy csak így bukkan ki belőle Agatha hosszú évek rá gyakorolt hatása. Ahogy egy pillanat alatt feloszlatta a hölgyegyletet, mert nem bírja már a szarságaikat, az valami fenomenális volt. Na jó, ő úrihölgy, nem ezeket a szavakat használta, de azért értjük a lényeget. Szóval a világ eljutott arra a pontra, amikor már Mrs. Bloxby is azt mondja, elég.

Ugyanakkor olyan is volt, amire szerintem senki nem számított. A lelkész és Agatha szövetségre lépett egymással. Mi ez, ha nem egy gyönyörű barátság kezdete?

Mint látható a háttér jobban érdekel, mint maga a bűneset, már megint. Érdekes volt, izgalmas volt, voltak betörések, támadások, több haláleset. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a környék lakói egymást mérgezték? Itt is több van, mint amit a szem elsőre láthat. Pár felesleges, ugyanakkor a történetet színesítő mellékszállal, mint Toni új barátja, vagy az új rendőrnő Bill Wong mellett, aki végre elfogadja és megbecsüli Agatha meglátásait. Ezért meg akartam ölelgetni a csajt és remélem nem üldözi el őt a környékről Mrs. Wong. Félelmetes egy nőszemély lehet.

Érdekel hogy alakul a folytatás. Bár hogy mit fogunk kezdeni a kertésszel, arról fogalmam sincs. Remélem nem sokat.