Ahogy a fülszöveg is mondja ez egy vicces, szívből jövő YA romantikus vígjáték. Nem tudom, ti mennyire ismeritek a bollywoodi mozikat, de mondhatnánk azt is, hogy a bollywoodi film regény formában. Totálisan! Ezért imádtam!
Szóval Dimple és Rishi ugyan már az Államokban születtek, de Indiából áttelepült szüleik még hisznek az elrendezett házasságokba. A szülők pedig úgy gondolják, hogy Dimple és Rishi tökéletes pár lennének. A lány egyáltalán nem lelkes, de Rishinek nincs semmi kifogása a megismerkedés ellen. Mondjuk szerencsétlen srác elég bénán nyit a lánynál. Hiszen nemes egyszerűséggel elé áll és így szól (hevenyészett fordítás by me):
Helló, jövendő nejem! Alig várom, hogy elkezdjük közös életünk hátralévő részét.
Dimple erre persze nyakon önti egy pohár jegeskávéval, amiért cseppet sem lehet hibáztatni, hiszen ő nem tudott az egész tervről semmit, csak elindult álmai 6 hetes webfejlesztő táborába, ahol találkozhat a példaképével és a szülők hallgattak hátsó szándékukról.
Szóval innen indulunk. Azt még tudni kell, hogy nagyon hagyományos indiai családokról van szó, már ha pl. a ruházkodást és a nyelvhasználatot nézzük, szóval gyakran felbukkannak olyan ruhadarab nevek, amik a többségnek nem mondanak semmit (én is meggugliztam őket). Rengeteg hindi közbevetéssel találkozunk, ami eléggé színesíti a dolgot, bár nekem hiányzott, hogy ezek többsége nincs megmagyarázva, lefordítva, de ettől lett autentikusabb az élmény. Jó párszor van olyan popkult utalás, amit szerintem a laikus többség nem fog érteni, de én majdnem sikítoztam, mikor először szóba került a Krrish (aminek egy példányát büszkén birtoklom) és nem voltam elveszve, mikor olvastam a Shah Rukh Kahn vagy az Anushka nevet. Nem mondom, hogy hatalmas Bollywood rajongó vagyok, de kisegítettem már az Indiai Filmhetet is fordítással, szóval 80-as évek művészfilmjétől kezdve, mai akcióig elég széles repertoárt láttam már. És Ranbir Kapoor szerintem egy félisten, de felejtsük el a fangirl mivoltomat egy percre. Szóval jó, ha az ember kellő nyitottsággal rendelkezik egy európaitól teljes mértékben eltérő kultúra iránt.
Aztán haladtunk az eseményekkel, Dimple-nek és Rishinek együtt kell dolgoznia és komolyan mondom, hogy egymást követték a bollywoodi romkomokba illő jeleneteket. Főleg az első közös feladatnál éreztem úgy, hogy elkelne egy táncos-zenés betét, amikor nyakukba vették a campust és megadott szempontok alapján készítették el a képeiket. Viccesek, életszerűek és aranyosak voltak mind a ketten. Rishi pedig maga volt a gáncs nélküli lovag egyes jeleneteknél, aki mindig ott van, ha a lánynak épp támaszra van szüksége és hagyományos értékrendje mellett is, amit az Aberzombik folyton gúnyoltak, sütött róla a magabiztosság. Ugyanakkor voltak dolgok, amiknél Dimple biztatására szorult a srác. Szóval bár egy társaságban Rishi jobban boldogul laza nemtörődömségének hála, de Dimple az, aki valóban tudja, mit is akar az életétől. Szóval jól kiegészítették egymást.
A történet szerves részét képezi egy tehetségkutató, ahol a pároknak valami előadást kell produkálniuk. Elég fura ez egy webfejlesztőknek szóló nyári kurzuson, de gondolom a munka miatti feszkót akarták enyhíteni vele. Ha eddig nem is éreztem volna Bollywoodot, akkor most fullba kezdtük nyomni, mert Dimple ötlete szerint a Krrish egyik dalára táncolnának, amiben Rishié a főszerep. Ez lenne a Dil Na Diya:
Nem egyszerű, Ashesh (Rishi öccse) egyenesen katasztrófának titulálja a próbálkozásukat, mert a bátyja annyira béna. Hrithikre koreografált dolgok soha nem egyszerűek, sőt szerintem ehhez csak úgy lehet érteni, ha valaki indiainak születik és még az sem biztosíték rá, legyen benne egy kis Kahn, Roshan, Chopra, vagy Kapoor vér, biztos, ami tuti. Szóval ezt elvetették és egy másik szám mellett döntöttek (ami mellesleg Sandhya Menon kedvenc indiai filmjében a Rab Ne Bana Di Jodiban is hangzik el.
Szóval minimum két táncbetétünk már van. Plusz ugye be is kell gyakorolni a táncot, ami rengeteg próbával és eddigre már csókolózással jár. Majd jön az éles fellépés, aminek természetesen tudjuk, mi lesz a vége. Ami mondjuk kisebb botrányba fullad és ennek köszönhetjük az egyik leghamisabban hangzó szöveget a történetben, amit Isabelle, az egyik Aberzombie mond.
Majd ugye jön a hat hetes program vége. A srácok eddigre már jócskán egymásba gabalyodtak. A köztük lévő kapcsolat előrehaladását is Dimple kezdeményezőkészségének köszönhetjük, amennyire tiltakozott a nyakára küldött jövendőbeli ellen, ahhoz képes ő kezdeményezte az első csókot és minden mást. Ugyanakkor Dimple mégsem biztos magában és abban, hogy tényleg ezt akarja-e. Ami ha jobban belegondolunk totál érthető...
Szóval nagyon élveztem. Egy mondatban: A könyv lapjai varázsolt Bollywood! Csodás!
