molyos adatlap

Mint írtam a TBR bejegyzésben is, bár szerettem a filmek többségét, de valahogy soha nem képzeltem úgy, hogy nekem a Tarzan könyvek tetszenének, ezért idáig kimaradtak az életemből. Ez pedig az első Edgar Rice Burrows sorozatából. Nem is tudom, hány regényt írt meg a dzsungelben felnőtt lordról.

Igazi, hamisítatlan ponyvát kapja az, aki olvassa a regényt. Bár szerintem olvastam olyan ponyvát, ami minőségben bőven ez alatt van. Egy dolog zavart igazán, az, hogy mindenki el volt ájulva Tarzan csodás, megnyerő, jóképű külsejétől. Meg alapból egy zseni a srác. Magától tanul meg olvasni és írni. És értelmesen használta a nyelvet, hála apja rámaradt könyveinek és szótárainak. Ami elég hihetetlen, de miért ne. Elvégre egy zseni, jóképű férfi, akinek szőrös a mellkasa és az afrikai vadon bármely ragadozójával felveszi a versenyt, minden nő álma. Az más kérdés, hogy nem az én álmom, de azt hiszem, nem is én voltam a könyv célközönsége.

Egyébként azon lepődtem meg leginkább, hogy eddig egyetlen olyan Tarzan filmet sem láttam, amiben ez a történet szerepelt volna. Mármint addig minden feldolgozás stimmelt, hogy a szülőkkel együtt kerül a kisfiú a dzsungel elhagyott részére, szülei halála után magához veszi Kala és felneveli. De eddig még nem láttam olyat, ahol megjelennek a francia haditengerészek és Tarzan gyalog jut el emberlakta vidékre egyikükkel, majd megy Jane után, tovább Amerikába, ahol is kimenti a lányt az erdőtűzből. Ráadásul Clayton is minden feldolgozásban egy nagyon ellenszenves figura. Lehet, hogy a további regényekben valóban ilyen lesz, de ebben még egy elég jófej fickónak tűnt. Szóval ezért aztán kíváncsi vagyok az új filmre, hogy abban milyen változatot kapunk.

Bár tetszett az egész, de nem érzek ellenállhatatlan vágyat, hogy végigolvassam az összeset. Főleg, amíg előttem van a Nyertes trilógia, mert azt imádom! De már bátran fogom levenni a polcról, mert még sincs annyira messze tőlem, mint hittem.