Az ajánlott ismerkedési sorrend a történettel úgy néz ki, hogy a regény, aztán a film és végül a manga. Szerintem. Én erre esküszöm. Igazából azért jutott eszembe, hogy kimaradt nekem a manga, mert nemrég olvastam a Rising Sun, Divided Landet, amiben egy részt szenteltek a filmet jegyző Fukasaku Kinjinek. Persze még van a listámon más manga is, de annyira nem rohanok, hogy elolvassam őket.
Imádom, ahogy megrajzolták a sztorit, tipikusan a shoujo mangákra jellemző stílusban, ami még jobban sokkol, ha arra gondolunk, hogy bármelyik pillanatban átlőhetik a srácokat egy számszeríjjal, vagy a fejükbe csaphatnak egy baltát. És mikor a tipikus nagyszemű, hosszú lábú, egyenruhás fiúcskákkal, lányocskákkal történik meg az megdöbbentő. (kivételt képez egy-két 80-as évekbeli akcióanimébők kilépett srác)
A sztori maga még mindig remek. Izgalmas, feszült. Ahogy a gimiseket gyilkolásra kényszerítik és rádöbbennek, hogy nem tudnak kibújni alóla. Hűha! Nem kopott semmit az évek során. Biztos folytatni fogom, csak idő kérdése.