Ebben a hónapban nagyon elhanyagoltam az olvasást. Dolgoztam, elutaztam, sok filmet kellett néznem és fordítanom. A könyvekre szinte semmi időm nem maradt. Így lehet, hogy az Outlander olvasása is eltartott egy hónapig. Mert ennél én tudok jobbat. Nem bántam, hogy ennyi ideig húzódott a dolog, mert mindig jó volt újra elővenni, de azért óvatos duhaj leszek a folytatásokkal, bár mindhárom megvan, nem fogom belevetni magam megint újabb 1000-1100 oldalba. Most még.
A duplán történelmi szál szerintem nagyon jó volt. Valahogy meg kellett alapozni, Claire hogyan ért ilyen jól a harctéri sérülések ellátásához és a könyv születésének idején (1991-ben jelent meg eredetileg), nem volt olyan nagy hadszíntér, azt hiszem, ahol egy női ápolót bevetettek volna. De így, hogy a II. világháborúban szolgált, minden meg van magyarázva. Még az is hozzátett a hátteréhez, hogy ásatásokon nőtt fel egy ateista nagybácsival. Imádom ezt a háttértörténetet, főleg azután, hogy milyen jó barátságba keveredett a regény végén Anzelmusz atyával. A fickó isteni, szerintem ő volt a kedvenc mellékszereplőm, meg Murtaugh. Nem erőszakos térítő, hanem érdeklődő barát. Pun is intended.
Persze Jamie is igazi álompasi. Bár az én ízlésemnek kicsit nyers, de a fiú minden megmozdulása aranyat ér. Olyan kis figyelmes és romantikus a maga nagy felföldi barbár harcos módján. Szerettem, akivé a családja körében vált. Sajnáltam, hogy nem lehettek ott tovább. De hát menni kellett különben megáll az élet. És a történet.
A Starz készített egy remek sorozatadaptációt hozzá. Egy évad-egy könyv a koncepciójuk és bár csak az első felét láttam, nekem nagyon bejött. Egyszer majd tuti végignézem, egyszer, ha lesz időm és nem kell annyi más filmet néznem hivatalból.
Ha minden jól megy a Szitakötő borostyánbant is előveszem még az idén. Illene, ha már a 3. kötetet is megvettem.
