Poe egy beteg alak. Úgy értem majdnem letettem a könyvet az első novellánál. Van amit nem tudok elviselni és az az állatkínzás. A Pi életét sem tudtam még végigolvasni, mert szenved a zebra. Igen, ilyen gyenge vagyok. Embert falaznak be élve, nem is izgat, de amint szenved egy állat, azonnal borzongok.
Ami nagyon tetszett, hogy Poe nem csak a nyomozó szempontjából képes írni, hanem az elkövetőéből is. Az szinte már félelmetes, ahogy leírja az őrületet a Fekete macskában, vagy ahogy a hideg megfontolást az Egy hordó amontilladóban. Az utóbbi sokkal félelmetesebb volt, szerintem.
És hát itt volt C. Auguste Dupin. Imádom Holmes-t, de ez a fickó most még szimpatikusabb, mint Holmes. Szívesen olvasnék még többet a nyomozásaiból. Azt tudom, hogy létezik még a The Mystery of Marie Rogêt is, de ezen kívül a könyvben szintén megtalálható Ellopott levélben szerepelt. És ennyi. Pedig annyira olvasnám még.
Szóval arra mindenképp jó volt a könyv, hogy kedvet csináljon Poe többi művéhez is. Majd igyekszem párat sorra keríteni a közeljövőben, bár amilyen hosszú a várólistám, erre kevés esély van. :(
