molyos adatlap

Azért kezeljük helyén ezt a könyvet. Nem történész írta, hanem egy "műkedvelő", amilyen mondjuk én is vagyok és épp ezért szerintem bőven nem volt annyira túlcifrázva, adatokkal telehintve, hogy egy átlag érdeklődőnek elvegye a kedvét, persze egy történelem-őrültnek hiányozhat kismillió dátum, vagy mellékszál, de ez így volt szép, kerek, egész, olvasmányos. A csodálatosan szép borítóról már ne is beszéljünk! Kiss Gergely csodát művelt! Esküszöm, hogy a borító miatt vettem meg.

Nekem csupán az illusztrációk hiányoztak. Érdekes lett volna a "hercegnőket" képen is megnézni, ne értsetek félre, nem arra vagyok kíváncsi, hogy festett a thaiföldi Srirasmi egy szál tangában a kutyája szülinapján, de biztos maradt fenn egy-két érdekes ábrázolás a harcos Ping-jangról vagy Laksmíbáiról, de ha róluk nem is, tuti van Pauline Bonapartéról egy-két kallódó portré valahol. Szerintem az még érdekesebbé tette volna a kötetet. Mindig jó, ha van arcuk azoknak, akikről olvasunk. Néhányukat meg is néztem magamnak a google segítségével. Valamelyikük története jobban megmaradt bennem, mint másoké. Időnként elgondolkodtam, hogy vajon egyik-másik asszony történetét egy férfi is ugyanígy írta volna meg. Van olyan, akit jobban megismertem a könyvnek köszönhetően, ilyen mondjuk Krisztina svéd királynő, akiről kb. annyi maradt meg bennem anno, hogy miután kiürítette a kincstárat átadta trónt unokabátyjának, de a további sorsáról végre többet megtudtam. Érdekes nőszemély volt. Ahogy a többiek is.

Külön értékeltem az újságírótól, hogy a könyv végére odabiggyesztette az irodalomjegyzéket. Ha valaki jobban bele akar mélyedni valamelyik hercegnő életében, legalább már van elindulási alapja. A "szakirodalmak" irodalomjegyzéke mindig nagyon hasznos tud lenni. Még élénken él ez a szabály az emlékezetemben.