Ez a könyv szerintem 1992 óta hevert olvasatlanul a polcomon. Megmondom miért. Mert olvastam a Bambit és konkrétan sokkot kaptam tőle. A mai napig nehezemre esik olyan könyv elolvasása, aminek főszereplői állatok és ezért Bambit és Felix Saltent okolom.
A folytatás nem volt annyira megrázó. De nem is kap helyet a kedvenceim között. Valószínűleg már túl öreg vagyok Genó és Gurri történetéhez. Persze érdekes volt végigkísérni, ahogy felnőnek és a kalandjaikat, de nem tudott kifejezetten lekötni. Ráadásul kifejezetten zavart az a fajta megalázkodás és amit Falina mutatott. Ez a hajlíthatatlanság, hogy nem akar senkire hallgatni, csak az jó, amit ő gondol és aztán besértődik, kihúzta nálam a gyufát. A könyvek tipikus buta nője volt, aki nem hajlandó beismerni, ha másnak van igaza.
A gyerekei teljesen más személyiségek voltak, mint ő. Genó eleinte gyáva kis senkinek tűnt, húga Gurri pedig túl merész volt, de az erdőben, anyjuk mellett eltöltött egy év alatt sokat változtak, fejlődtek és tanultak. Apjuk pedig mindig pont jókor jelent meg mellettük és terelte őket a megfelelő irányba.
Ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy Salten maga Budapesten született, na jó, akkor még Pest-Buda volt. Igaz, csak három hétig élt itt, aztán a család elköltözött Bécsbe, szóval kétlem, hogy magyarul beszélt, de érdekes adalék.
