Az iskolai zaklatás mindig érdekes téma. Jelen esetben egy kiválóan sikerült lányregénybe csomagolta Kinsella a történetet, ami igazából nem is magáról a zaklatásról szól, hanem annak Audrey és családja életére gyakorolt hatásáról. Meg persze egy kis szerelemről.
Akármennyire is megterhelő és fájó lehet ez a téma, valahogy mégis vidámra és könnyedre sikerült ez a könyv. Gyakorlatilag elő sem kerül, mit műveltek vele a suliban, csak tudjuk, hogy történt valami olyan súlyos dolog, ami miatt otthagyta az iskolát, nem képes mások szemébe nézni, szakember segítségére szorul és még a családtagjai közelsége is megterhelően hat rá. Azt hiszem, ezek mind olyan súlyos tünetek, hogy jobb is, ha nem ismerjük meg a történteket, mert az sokat elvenne a történetből és súlyos teherként nehezedne rá.
A gyerekek anyját gyakran elég idegesítőnek találtam, aztán a végére sikerült megérteni, hogy egy nagyon mozgalmas, izgalmas életről "mondott le" a lánya miatt és az igen gyakran ostoba cselekedeteivel csak a benne lévő feles energiát és gondolatokat "kompenzálja", aminek mondjuk a család nagy része nem örül. Az apa szinte már papucs és valószínűleg azért enged folyton a feleségének, mert tudja, hogy a nő mindig csak jót akar. Akkor is, mikor ráveszi, hogy a fiával, Frankkel gitározzanak egy kicsit a garázsban. Vagy amikor épp egy több száz font értékű számítógép hajít ki az ablakon a fia érdekében. Valahogy nagyon összeillenek ezek ketten.
Linus egy meglepő jelenség volt Audrey életében. Nem hiszem, hogy sok kamasz srác vágyna egy befordult barátnőre. De a srác nagyon megértő. Köszönhetően a saját családjában fennálló problémáknak. Mondjuk azért az ő idegei sincsenek kötélből, mint ez bebizonyosodik. Ki vetné rá ezért az első követ?
Teljesen más megvilágítást ad az iskolai zaklatásnak, mint amiket eddig olvastam és jól esett.
