Annyira hájploják Victoria Schwab könyveit, hogy már emiatt is nagy ellenkezéssel fogtam bele a regénybe. Kérdezhetnétek, hogy akkor mégis miért fogtam bele egyáltalán? Mert akciós volt az e.könyv a Google Play áruházban és annyi csodás dolgot hallottam, hogy ki akartam próbálni. Összes ellenérzésem ellenére meggyőzött. Nem mondom, hogy már az első pillanatban, de a legvégére olyan sikerrel járt, hogy a magyarul megjelent legutóbbi könyvét meg is vettem.
Az eleje nem jött be annyira, de miután végre megszoktam a világ felépítését és a benne élők egymáshoz való viszonyát is átláttam, már imádtam. Nagyon érdekes és összetett, szörnyektől terhes ez a világ, bár a végére már azt is megkérdőjelezi az ember, hogy ki a valódi szörnyeteg.
A Verity-ben élő három szörnytípusból 2 totál "átlagos" zombi, vámpírszerű lény, akiktől mindenkinek rettegnie kell, ezek a Corsaiok és a Malchaiok. A harmadik, a Sunai már totál más tészta. Persze félelmetes figura, de ő az, aki különbséget tud tenni a jó és rossz között. Igazán csak a bűnösökre vadászik, bár ő a legveszélyesebb is a három fajta között, hiszen ő tudja a legnagyobb pusztítást is véghezvinni, de ők vannak a legkevesebben, August, Leo és Ilsa. A három típusban egy közös van, különböző súlyosságú bűncselekmények után "jönnek világra".
V-City (Verity) két oldalra szakadt, a Harker által uralt területen együtt élnek a szörnyekkel, Harker védelmezi őket, akinek egyes teremtmények behódoltak és így kordában tudja tartani őket, legalábbis ő azt hiszi. A másik oldal vezetője Flynn, aki pusztítja a teremtményeket, kivéve a 3 Sunait, akiket gyerekeiként kezel és félt. Leo pedig komoly segítséget jelent neki a harcok során. Egyikük sem kifejezetten szimpatikus figura, de ha választanom kellene, inkább Flynn, aki gátat akar szabni a szörnyeknek, nem pedig háziállatként tartja őket, megbélyegezve.
Hatalmas pozitívum volt számomra, hogy a két főszereplőnk, August és Kate között nem alakul ki szerelmi szál, ami ritkaságszámba megy az ifjúsági regényeknél. Persze benne van a pakliban, hogy a következő, lezáró kötettel összehozza őket Victoria Schwab, de most nem akarta erőltetni, hiszen nagyon rövid időt ölel fel az első kötet és itt inkább bajtársakként van egymásra szükségük, barátokként talán, nem pedig szerelmespárként. Bár éreztem közöttük a kémiát, de ha mégsem hozza össze őket nem fogom összesírni a párnám miatta. Kellemes változatosság lenne.
A végétől pedig majd elszállt az én kis agyam. De tényleg. Voltak sejtéseim, amik beigazolódtak, de nagyon bejött. Úgy izgultam, hogy majdnem lerágtam a körmöm.
Nagyon hamar előveszem a lezárást!
