molyos adatlap

Most olyat írok, amit Gyűrűk Ura szeretőként nem tárok fel túl büszkén. Nem tetszett.

Olyan volt, mintha a Bibliát, vagy egy bő lére eresztett görög eposzt olvasnék és folyton el akartam aludni felette. Még az is megfordult a fejemben, hogy inkább angolul folytatom, hátha a fordítás nem a megfelelő stílusú számomra, de aztán átküzdöttem magam minden oldalon és történeten.

Be kell ismernem, hogy anno a Gyűrűk Urával is nehezen birkóztam meg, ezért használtam a szerető és nem a rajongó jelzőt magamra. De nem rajonghatunk mindenért, ugye? Azért remélem változni fog az érzés a történet kapcsán, mert tervezek egy Hobbit és egy Gyűrűk Ura újraolvasást is 2018-ra. *fingers crossed*

Olykor-olykor felcsillant a remény, hogy megszeretem, mert egyes történetek tetszettek, és az is jól esett, mikor ismerős nevek hangzottak el, mint Elrond, Galadriel, vagy Gandalf. Azt mondják, jobban fogom érteni a többi könyvet, ezután az olvasás után. Remélem is, mert az hogy mindennek és mindenkinek volt legalább 3 neve elég kiborító volt és nehézzé tette, hogy kövessem az eseményeket. De ha emiatt jobban fogom élvezni a GyU-t, akkor már megérte!