molyos adatlap

A sorozat első kötetének magyar fordítása miatt kifejezetten ellentmondásos a kapcsolatom a könyvekkel. Legalábbis hittem én. Tényleg csak a fordítással lehet a bajom, mert mikor angolul olvasom semmi bajom és teljesen bele tudom élni magam.

A 0,2. novellánk központi figurája az első kötetben megismert Jellia, aki Dorothy főszobalánya. Dorothy megérkezése utáni időszakban járunk, amikor körvonalazódik a lány és Glinda terve és már nem foglalkoznak igazán azzal, hogy takargassák, nem Ozma uralkodik.

Jelliát magával viszi Glinda a saját rózsaszín palotájában, mert olyan varázserőt lát a lányban, aminek segítségével megkezdheti Óz mágiájának kibányászását. Itt megismerkedik Nox-szal. Azt kell mondanom, hogy több kémia van köztük, mint amennyit Nox és Amy között láttam a Dorothy-ban, pedig szinte alig kommunikálnak. Úgy éreztem, Nox sokkal jobban odafigyel Jelliára, mint később Amy-re. Az tuti, hogy én őket shippelem van erre magyar kifejezés? Jellia a novella végére természetesen elkötelezi magát a Gonoszok Forradalmi Rendje mellett és visszatér Dorothy palotájába.

Komolyan mondom, hogy az első kötet olvasása után, tudva azt, mi lesz később Jellia sorsa, kifejezetten megrázó volt olvasni ezt a történetet. Ráadásul a Madárijesztőről szóló részek thriller/horror irányba viszik el az egészet, pedig ténylegesen nem tudunk  meg semmit a Madárijesztő borzalmas kísérleteiről. De a sikolyok és a szobalányok rettegése rám is átragadt. Kíváncsi vagyok, de egyben félek is a tudástól, mert kiskoromban épp a Madárijesztő volt a kedvencem és épp őt látni ilyen kegyetlen Josef Mengele szerű karakterként. Félelmetes. Kap tőlem ez egy 16-os karikát. De tényleg.