Kegyetlenük nehezen ment az olvasása. Pedig nagyon szerettem Douglas Adams magyarul megjelent Doctor Who könyveit. Lehet, hogy megint rossz pillanatban olvastam és egyébként imádnám, ahogy a Doki kalandjait. Majd jövőre újra előveszem. Remélem lesz rá idő. Egyébként olyan mély reading slumpba sodort a regény, hogy két hét alatt egy könyvet sem fejeztem be, mert addig nem voltam hajlandó kinyitni az Outlandert, amíg ezt be nem fejezem.
Egyébként Marvin a paranoid droid isteni volt. A filmben is imádtam a kisbolygó méretű aggyal rendelkező robotot, de a könyvben még többet kaptunk belőle és szerettenm hogy kapott egy lezárást. Oké, tragikus lezárást, de lezárást.
Trillian/Tricia személye ellenben minden univerzumban és változatban idegesített, kicsi lányával együtt. Oké, a leányzó csak a legutolsó kötetben jelent meg, de nem bírom a hisztiket és ez a lány mást sem csinált, csak hisztizett.
Arthur és Ford ellenben nagy kedvenceim. Annyira furcsa páros voltak együtt. Érdekes barátsággal és bár olykor elválltak egymástól, mégis mindig egymásra találtak. Ez valahol már szinte romantikus. Túl sok BL-t néztem és olvastam mostanában, bocs.
Szóval a kétharmadát nem szerettem, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy újra elolvassam, hogy elolvassak még pár Douglas Adamst és hogy továbbra is imádjam a filmet. Mert az isteni volt! Bár jópár rajongó azt is utálja.
