Hűha! Ez a könyv... Hűha! Még soha nem olvastam hasonló témában semmit. Egyszerűen megdöbbentően lenyűgöző volt a történet és ahogy Eva végigvezetett rajta. Bár talán a lenyűgöző nem a megfelelő szó a könyv jellemzésére, még valaki azt képzelné, hogy felemelő sztoriról van szó, holott nagyon nem.
Két dolog frusztrált benne leginkább, hogy Kevint már 6 éves korában gyűlöltem. Összeszorult a méhem a kis sráctól. A másik pedig Franklin viselkedése volt. Annyira nem akarta meglátni, hogy az ő édes kis fiacskája nem normális gyerek. Evát tüntette fel rosszként. Pedig ő volt az egyetlen, aki világosan látta szinte már az első perctől, milyen kegyetlen az a gyerek. Oké, először nem lehettünk biztosak az igazában a szülés utáni depressziója miatt, de később minden a helyére került és számára, illetve az olvasók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Kevin nem olyan ártatlan és édes, mint amilyennek az apja akarja látni. Ha tehettem volna kihúzom Franklint a lapokról és alaposan megrázom, hogy térjen már észhez.
Bár általában nagyon szeretem a spoilert, lehet ezért megkövezni, de most bánom, hogy a film előzetesével ellőttem magamnak a történetet. Mert ez akár lehetett volna egy sima válási dráma is, amiben az anyjától elveszik a gyerekeit valamilyen vétkes hanyagság miatt és azon lamentál, miért is történtek így a dolgok. De nem, ennél sokkal többről van szó. Eva mindent elveszített és Kevin szerintem őt külön is megkínozta azzal, hogy életben maradt. Szóval a végkifejlet igazán megdöbbentő is lehetett volna, úgy sokkal nagyobbat ütött volna a könyv, azért így is borzasztóan jó volt.
Kedvem támadt elolvasni a Nagytestvért is.
